Csirkék és Marhák

Sokszor voltam már szerelmes, voltak viszonzott nagy és kis szerelmeim, voltak viszonzatlanok, hol az egyik, hol a másik fél részéről, de csupán egyetlen jellemző volt, ami minden esetre ugyanúgy állt: elmúlt. Azzal valahogy soha nem volt problémám, ha én éreztem túl hosszúnak a szerelmet, és távozni kívántam a színről, nem törődve a másikkal, mondván, jobb ez így neki - idővel ő is rájön - de a másik variációt sosem vettem jó néven. Egyszerűen nem értettem, hogy lehetett engem megunni, elhagyni, semmibe venni. Vagy bambán álltam, és néztem a távozó után, vagy utolsó erőmmel próbáltam a másik után mászni, hosszú, nyálkás csíkot húzva magam után, mint egy csiga.

Idővel csillapodtak a téma iránti indulataim, és rátalálva hivatásomra egy kicsit átalakult a szemléletem. Mégis, mindezek ellenére nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy magam járjak utána, s felfedezzem a szerelem és a tartós párkapcsolat titkait…