Sohanapján

„Jack Reacher napjaink James Bondja, egy olyan hős, akiből sohasem elég” – Ken Follett.


Jack Reacher egy távolsági buszon utazva egy el-elbóbiskoló idős úrra lesz figyelmes. Egészen pontosan a zsebéből kikandikáló vastag borítékra. Amilyenben a bankfiókból kivett pénzt tartják. Sajnos azonban nemcsak az ő figyelmét kelti fel a valószínűleg több tízezer dollárt tartalmazó boríték, hanem egy gyanús fiatalemberét is. Amikor mindketten leszállnak a buszról, Reacher követi őket az isten háta mögötti kisváros utcáin, és az idős úr segítségére siet.

De miért tart magánál valaki ennyi készpénzt? Reacher hamar rájön, hogy az öregúr és a felesége hatalmas összeggel tartozik. Nagyon rossz embereknek. Akik nem értenek a szép szóból. Reacher úgy dönt, segít az idős házaspárnak, így nemsokára az ukrán és az albán maffia közötti véres háború kellős közepébe csöppen. Őt azonban nem olyan fából faragták, hogy megijedjen az uzsorásoktól, a verőlegényektől, a bérgyilkosoktól, így elhatározza, hogy megleckézteti a hatalmasokat, és elszámol a kapzsikkal. Az esélyei elég rosszak. De Reacher hisz abban, hogy az igazságnak előbb-utóbb győznie kell… és ő nem vár sohanapjáig.