Szeretve-elhagyva

Az ötvenes éveit taposó szerző első verseskötetével jelentkezik. Versei az örök témáról, a szerelemről szólnak. Rövidek, egyszerűek, ugyanakkor érzelmesek és romantikusak. Érintés


A halál-fájáson tolsz át, mikor ölelsz,

Mert szerelmedet adod súgva-suttogva,

Karomba borulva.

Fejem lábaid közé hajtom

És az élvezet sóhaját hallom,

Bármily távol vagy most,

Érintésedre vágyom.


Ezt a kötetet minden bizonnyal sokan tartják majd vonzónak, találnak benne vigaszt elhagyott-szerető lelkiállapotukban. Sok ember talán ezen keresztül ébred rá a versek gyógyító hatalmára, megízleli az irodalom valódi lényegét. A szerelmes vers, ha bánat járja is át, jóleső megnyugvást ad a sebzett lelkekenek, azoknak is, akik nem szoktak egyébként a könyvtárak polcain költők művei után kutatni, és azoknak is, akik értik-szeretik a költészetet. A kötet borítóján szereplő női test, a kecses-nőies mozdulat, lebegés - szárnyalás, tánc, és védelem az ernyő szimbólumában, napsütés-ragyogás, lendület, a földtől való elrugaszkodás, és tudva, hogy elkövetkezik a visszazuhanás is, de a pillanatban ott az örökkévalóság, nem baj, ha vége, de most itt van, kézzelfogható a boldogság vagy a szakítást követő bánat. Extázis és nyugalom, fény és árnyék, színes színtelenség, aranyló homály, mozgalmas megállás, az ellentétek jelenlétében a teljesség maga mutatkozik meg. Minden mindennel összefügg, semmi sem véletlen: a borító és a kötet tartalma is ezeket az értékeket hordozza elkerülhetetlenül. [vmn]