Báró Herzfeld Clarissz

„– De Clarissz – mondta a színésznő csodálkozva – hiszen nem ezt kell
merned – ha merni akarsz! ördög vigye a kis hindu táncosnődet. – Az még
várhat. Az első mégis csak – a férfi – nem érted? A férfi az első.
Ezt mondva, hirtelen elkezdett kacagni, szívből édesen, igazi
fölényes asszonyi nevetéssel, ott a szobrok és virágok között – s utána
halkan, szégyenkezve, a másik is, a gyáva és tudós szűz, báró Herzfeld
Clarissz.
Nevettek…”