F. Scott Fitzgerald Nagy árat fizettem érte: 3 Fordította Ortutay Péter

Amint azt Matthew J. Bruccoli professzor is írja előszavában, az ebben a kötetben szereplő Fitzgerald elbeszélések nem taroznak az igazi nagy remekművek közé. Fitzgerald műveinek immár jóval több, mint félévszázados intenzív tanulmányozása után a kritikusok máig nem értenek egyet azzal kapcsolatban, hogy mennyire is jelentős egyik vagy másik elbeszélés az írói oeuvre szempontjából. Sok kutató osztja Fitzgeraldnak azt a saját negligáló véleményét egyes elbeszéléseivel, novelláival kapcsolatban, amit ő maga írt Hemingwaynek egyik 1929. évi levelében: „ …a Post akár 4.000 dollárt is hajlandó fizetni a vén ribancnak egy menetért. De csak azért, mert most már legalább negyven figurát tud – míg fiatalabb korában egy is elég volt.”
Ezért úgy vélem, az a hasznos, ha mindegyik elbeszélés után talál egy rövid kommentárt az olvasó, hogy jobban el tudjon igazodni Fitzgerald majd kétszáz kisebb, nagyobb története között. Így azt is tudni fogja, hogy Fitzgerald életének melyik szakaszához kapcsolódik ez vagy az a novella, és hogy mennyire jelentős vagy elhanyagolható. Ám hadd tegyem hozzá, amit nem győzök hangsúlyozni (s ez nemcsak az én személyes véleményem, hanem sok más, kimondott hozzáértőé), hogy lehet, hogy amit Fitzgerald írt, nem mind remekmű, de hogy valamilyen szempontból érdekes és jó, az biztos. Ui. Fitzgerald egyszerűen nem tudott rosszul írni, és ezért, amit papírra vetett, érdemes figyelmünkre.