Újhold

Radnóti fiatalon kezdett verseket írni, s „zsengéin” még – természetesen a nagy elõdök, Ady és Babits hatása érzõdik. De már a reichenbergi versek azt mutatják, hogy kezdett elszakadni az irodalmi örökségtõl, amit elsõsorban a Nyugats általában a szimbolista-impresszionista hagyomány jelentett számára. Az új formák keresésében támogatták az avantgárd irányzatai: legerõteljesebb mértékben az expresszionizmus s kevésbé a szürrealizmus. Az eléggé bõ verstermésbõl a pályájának kezdeti szakaszát jelzõ elsõ három kötetbe meglehetõsen kevés költeményt válogatott. Ezek mind az avantgárd vonzásában születtek: a hagyományos ritmust, strófákat és a rímet elvetõ szabad versek. Az elõzõ nemzedéktõl való függetlenségüket hangsúlyozó, fiatal, lázongó lírikusok formája volt akkor az ún. szabad vers, mely a formai kötetlenséget merész, kihívó, olykor mesterkélt képek zsúfolt halmozásával kapcsolta össze. S újszerû volt sok esetben a versmondattan is: több költeménye egyetlen mondat, mely lélegzetnyi szünet és megállás nélkül a sorhatárokat enjambement-okkal eltüntetve rohan a záró képig.