Útlevél a pokolba

Berkesi András 1919-ben született Budapesten, a Honvédelmi Minisztérium Katonapolitikai Osztályának, majd az ÁVH katonai elhárítási osztályának vizsgálótisztje. Több koncepciós per előkészítésében vett részt. 1950-ben őt is szintén koncepciós perben ítélték el, 1954-ben szabadult, rehabilitálták. 1956 októberének végén 2-300 fős csapat tagjaként a Belügyminisztériumot védte a felkelők ellen. A forradalom után 1964-től a Magvető Könyvkiadónál tevékenykedett.


Útlevél a pokolba



„– Mit akarsz apámtól?

– Nem tartozik rád! – Goldmayer elővette a heroinos cigarettát. Elhúzta az orra előtt. – Két adag van benne. Nos? Megkapom a kulcsokat?

Emőke a cigarettát nézte, szája sarkából alig észrevehetően nyál szivárgott, nagyokat nyelt. Táskájából elővette a lakáskulcsokat és az asztalra tette, aztán szinte ugyanazzal a mozdulattal a cigarettáért nyúlt. Goldmayer hagyta, hogy a lány elvegye tőle a cigarettát. Emőke lázasan kutatott a táskájában az öngyújtója után, de nem találta. A férfi elővette az öngyújtóját, felkattintotta, de nem gyújtotta meg a lány cigarettáját.

– Kérlek, ne kínozz! Nem bírom tovább.

– Bekapcsolom a magnót. Üzenj apádnak, hogy teljesítse a kérésemet, mert különben nem kapsz tőlem több drogot, és akkor véged. Világos?

A lány bólintott.

– Mindent elmondok, csak adj már tüzet!”

(részlet a könyvből)