A kabaré regénye

„(…) szégyenkezés nélkül ki kell jelentenem, hogy az én kabarém volt a tehetségesebb. Mérhetetlen szerencsém volt, hogy azelőtt sohase láttam külföldi kabarét és megkapóan tájékozatlan voltam az irodalomban. ízlésemmel, világnézetemmel, mondanivalóimmal és minden gesztusommal ennek az országnak a viszonylataihoz voltam méretezve. Aztán persze az is sokat tett, hogy nekik a kabaré csak egy kis kurta kiruccanás volt a távoli horizontokra nyíló pályafutásukban, nekem pedig a kabaré volt az egyetlen deszkaszál, amelyen a hajótörés után megkapaszkodhattam. Azt ma is kevesen tudják még, hogy a tehetség mindig viszonylagos és az élet álarcosbálján mindig az együgyű jelmezében szokott megjelenni. Nekem műveletlenségemben megvolt az a kényszer szülte bátorságom, hogy ezeket a legrövidebb, legegyenesebb utakat válasszam. Az én kabarém nem volt francia, nem volt német, nem volt irodalmi, sőt nem is volt kabaré.”