A rossz orvos
-
- $3.99
-
- $3.99
Publisher Description
Kosztolányi első regénye egy házasság drámája, de a mű túlnő a téma közvetlen lehetőségein, sőt igazán fontosnak azt érezzük benne, ami az apró tragédia hátországát, magát a világot festi meg. Vilma és István amolyan kispolgári életet kezdenek, templomi esküvővel, zongorás, tapétás, cselédes lakással, elhervadó lendülettel, hamar kiábránduló bízással. A napok szürkévé, az esték unalmassá, hosszadalmasakká, északiasan réveteggé válnak, mindent megül az enerváltság és életképtelenség porvilága. A regény minden sorában, félszavában felizzik a türelmetlenség indulata, magában bolygó feszültsége, mely nem találja útját a levezetődésnek. Az elégületlenség, a viaskodó egyhelyben topogás felőrli az idegeket, megrendíti az ítélkezést, elzsibbasztja az éberséget, száműzi az önfegyelmet. Amikor a fiúk megbetegszik, ez a lebegő lélekállapot, ez az annyiban nem tudatos szétszórtság, amennyiben tudatos állandósítója egy belső érdek, a tragédia forrása lesz. A regény sokat emlegetett freudista indíttatása nem a másoló lélekábrázolásban, a kísérőszövegszerű elemző interpretációban bontakozik ki, hanem a folyamat írói ábrázolásában, melyben egymásba kapcsolódnak, egymást okolják az elemek, a sorjázó mozzanatok. Németh Lászlónak igaza volt, amikor megbírálta a kisregényt, mert a lélekábrázolása valóban nem tökéletes, de nagy érdeme, hogy nem esik bele a másoló lélekfestés hibájába, nem alacsonyítja a cselekményt puszta kísérőszöveggé, szemléltető szituációsorrá.
Kísérlet ez a mű, első próbálkozás, melyben mégis megtalálható a későbbi remekművek világának számos eleme. Kosztolányi úgyszólván csak az apróságokra figyel, minden mondatot, szituációtöredéket olyan pontosan, sokoldalúan kidolgoz, megmintáz, hogy bármelyikből vers is születhetne; regénye így számtalan mikroműalkotás foglalata egyszersmind. Már ebből az első munkából kiderül, hogy vérbeli regényíró forgatja, rendezgeti ezeket a miniaturákat, mert nem szabdalják szakaszossá a művet, hanem az egész részeként is tökéletesek tudnak lenni, anélkül, hogy elveszítenék azt a fényüket, ami kiszakítottságukban is teljessé sugározza őket.