Cervus

Több dolgok vannak földön és égen, Horatio, mintsem bölcselmetek álmodni képes - mondja Hamlet Shakespeare talán legismertebb tragédiájában. Ezt az állítást vitatni nem csupán önteltség, de botorság is lenne.
Boszorkányok pedig nincsenek - írja Könyves Kálmán réges-régi törvénykönyve. Ám mi van, ha tudós királyunk tévedett? Gazdag népmesekincsünkben rendre előbukkan a vasorrú bába, a bűbájos, vagy a vén javasasszony alakja. A boszorkányperek irodalma köteteket tölthetne meg. Nyelvünk számtalan olyan kifejezést őriz mind a mai napig, ami a boszorkányok világát idézi. Oldás, kötés, tétemény, csinálmány, striga, malefika, küldött farkas (farkasember) és küldött ördög. Lidérc, megfüvelés, ráolvasás, kutyahájalás és így tovább. De gondolhatunk Luca székére is, amit azért kell elkészíteni, hogy a rajta álló megláthassa a boszorkányokat. Esetleg felidézhetjük a “kígyót-békát kiabál valakire” kifejezést. Mindez vajon ok nélkül való volna, és lehetséges, hogy nélkülöz minden valóságos alapot?
Mi van akkor, ha Shakespeare igazsága és művelt királyunk feltételezett tévedése kéz a kézben jár, és a boszorkányok mindmáig közöttünk élnek?

A Cervus (ejtsd: kervusz) egy modern boszorkány története, és egy óvodás kisfiúé, akire a hálóját kivetette. A sajátos – néhol kifejezetten formabontó – eszközökkel megalkotott izgalmas kisregényt olvasva felmerül bennünk a kérdés: Ha léteznek titokzatos gonosz erők körülöttünk, akkor ott munkál-e valahol szükségszerű ellenpontként a titokzatos jóság is, és ha valóban a világunk részei ezek a misztikus energiák, akkor vajon milyen módon nyilvánulhatnak meg nekünk?
Annyit elárulhatunk, hogy ez a rendkívül intenzív történet, amely a pszicho-thriller kategória határait feszegeti, vagy esetenként át is hágja, nem elalvás előtti olvasmány. Kisgyermekes szülők részére pedig kifejezetten nem az!