Politikai divatok

A visszatérő kozák csapat most már óvatosan kikerülte a veszélyes helyet, hol a két ifjú lappangott, s félig-meddig csatárláncban ügetett kifelé a mocsárból.

Pusztafi halkan kiemelte fejét a vízből, s utánuk nézett.

aggódva vette észre, hogy a kozákok, amint kiértek a kokojszásból, leugráltak lovaikról, azokat kipányvázták, maguk nádkévéket hoztak a gúlába rakott csomókból, s azokat meggyújtva, ott tanyát ütöttek.

Ezek itt fognak éjszakázni!

És még tüzet raknak, hogy elűzzék az éj jóltevő sötétjét, melynek oltalmára a menekvők úgy számítottak; alig puskalövésnyi távolban három őrtűz is lobog közelükben, amint rejteküket elhagynák, rögtön észre lennének véve.

Egyik csoport olyan közel volt, hogy civódásaikat lehetett hallani. az elesettek zsákmányán osztoztak. Látni lehetett a tűz világánál, hogy hu- zakodnak egy-egy feloszthatlan darabon, s csereberélnek, ami a másik- nál valamelyiknek megtetszett. ketten, hárman lehasalnak, s leterített köpönyegen zsíros kártyával játszanak ismeretlen pénzjegyekre. Néme- lyiknek jókedve támad, s dalolni kezd, másik táncol hozzá, a táncoló alak szilaj árnyképeit messze hajigálja a fellobogó láng. És ezalatt egy a csapatból, távol a tűztől, lován ül mozdulatlanul, arccal a mocsár felé fordulva, kezében a hosszú dárda. Ez az őrs. Az ifjaknak lehetetlen volt a menekülés.

És Róbert életereje már végfogyatékán volt; vízből kiemelt feje alatt Pusztafinak kellett karját tartania, hogy el ne bukjék.