Vadnyugati kiskirály

– Nicsak, Dan! – üdvözölt kitörő örömmel egy százhúsz kilós, mészáros küllemű banditát, aki a szomszédos asztalnál ült. – Te semmit sem változtál Wyoming óta!... Azt hittem, levágatod a szakálladat, hogy ne ismerjenek rád!
– Én viszont nem emlékezem rád! – jött közelebb lassan, a Gyilkos Dan, akinek nyolc ember halála terhelte a lelkét. – Ha agyonütnek se jut az eszembe, hol találkoztam veled! Hogy hívnak?
– Öregszel, old fellow! – vigyorgott Ross a Gyilkos szemébe, és azon csodálkozott volna, ha az emlékszik rá; a körözőlevelét ugyanis nemrég látta csak a seriffnél, és innen származott az egyoldalú ismeretség. – Most még nem árulom el a nevem, mert hátha magadtól is rájössz, és akkor majd örülni fogsz neki!... Ha jól hallottam az előbb azt a sikolyt, Fred mulat az új lánnyal, mi?
Cinkos mosollyal kacsintott Gyilkos Danra, mire annak fülig szaladt a szája, és kivillantak fekete fogai.
– Eltaláltad, fickó! – vigyorogta. – Kezdesz tetszeni nekem, bár még mindig nem bírok rájönni, hol...
– Hamarosan rájössz! – ígérte Digger, majd’ szétpattanva a türelmetlenségtől, mert határozottan érezte, hogy a lány igen nagy bajban van, és minden perc számít. – Hol találom Fredet?
– A húszas szobában, fenn az emeleten... Igazságot szolgáltat, mert az új lány miatt sebesült meg a szerelme, Lola!... De nem szereti, ha ilyenkor zavarják...
*
A MARHAKIRÁLY c. regény hőse – Ross Rowan szövetségi marshall – ezúttal a „vadnyugati kiskirály” és mindenre elszánt bandája ellen veszi fel a harcot.