Emily és Liza

"Nem vagyok szerelmes, legalábbis azt hiszem, hogy nem. Csak jött egy kis fény Elinor gyásza után, egy kis életkedv, ami olyan, mint amikor friss szellő suhan át a réten, mint egy csillogó harmatcsepp a fűszálon. Olyan, mint a lemenő nap utolsó kacsintása a földre. Nem tudom, hogy érted-e. Itt van, de nem az enyém, hozzáérhetek, de mégis elérhetetlen. Egy csoda, egy titokkal kevert utolsó esély, ami meglegyezgeti a hiúságomat, a férfiúi büszkeségemet. " (részlet a regényből)